A HÁZRÓL, AZ ÉPÍTTETŐRŐL, a GYÁRRÓL ÉS A KÖRNYÉKRŐL

Bruchsteiner és Fia Lit. Műintézet és Bádogplakátgyár
A XIX. század végétől a XX. század első évtizedeiben működő, budapesti vállalkozás. Alapítás éve: 1858
"Mindennemű feliratitáblák gyártása"
1898-tól ismert székhelye Budapest, Damjanich u. 35. A gyár a Peterdy utca 24. alatt volt.
Plakátokat, bádog reklámtáblákat, litográfiai nyomatokat készítettek számos vállalkozásnak és terméknek, többek között pl. a Flóra szappan, a Szerencsi csokoládé, Pannonia sör, Orion rádió, Sidol fémtisztító.

Bruchsteiner és fia

A párizsi világkiállításon a nyomdászat, könyvkiadás, fényképészet és sokszorosító műipar is elsőrendű és számos kitüntetést hozott a magyar kiállítóknak. 

Bronz érmet kapott Bruchsteiner és fia.

A párisi kiállításon kitüntetett magyarok
káfé főnix írása>
A családról 
Király Edit írása >
Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1907.12.17.
AdatbázisokOnline >

Bádognyomtatás

‍"A bádogplakátok nyomtatását 1865-ben egy párizsi cég kezdte meg. Az eljárás titkos volt. A bádognyomtatás technikái 1900-ra fejlődtek ki."
"Hazánkban a bádognyomtatást a Bruchsteiner és Fia cég honosította meg"

A bádognyomtatásról
Wikipedia >
Bruchsteiner Ármin és Richard nyomda
typographia.oszk.hu >
A bádogdobozokról
Timkó György írása a Magyar Grafika c. lapban >

‍A ház felújítása

‍A kaput, bejáratot és az udvari homlokzatot 2010-ben újították fel. Az utcai homlokzat felújítása 2015-ben készült el.
"Akkor a ház még igen rossz állapotban volt, és nem gondoltam volna, hogy meglátom még egyszer úgy, mint újkorában."

Képek a felújított házról
Múltmentő blog >
Damjanich utca 35.
A Mi Erzsébetvárosunk blog >

környék

"Kialakulásakor, a XIX. század elején a Külső Három Dob utca (Aussere Drei Trommel Gasse) része volt. Mostani nevét 1874-ben kapta, és a Rottenbiller utca 35-től Dózsa György út 76-ig tart. Névadója Damjanich János (1804-1849) a szabadságharc tábornoka"
"1874-től Damjanich utca, 1840-től Aussere Drei Trommel Gasse (Külső Három Dob utca)"

Damjanich utca
A Mi Erzsébetvárosunk blog >
Ilyen is volt Budapest >

Ha ez a ház mesélni tudna!

A MúltMentő blog írása és képei a házról – még a homlokzati felújítás előtt.
MúltMentő Blog

A World Press Photo első magyar fődíjasának a képe itt készült a IV. emeleten

Fejes László: Esküvő (1965)
Fejes László: Esküvő (1965)

"Az Esküvő, amely díjat nyert, úgynevezett családi fotónak készült. Albumba: a gyerekek, unokák, nagyszülők részére. Ám a környezet kiemelte a szokványból, tartalommal, átvitt értelemmel telítette. A hattagú násznép a homályból a kopár gangon, megy a fény, az új élet felé. Az arcokon a természetnek megfelelő vidámság vagy elgondolkozott komolyság.

S a háttérben a sivár folyosón falán mint kiáltó figyelmeztetés ott komorlik a második világháború gépfegyvereinek nyomvonala. – írta Ábel Péter a Foto magazin 1966-os 3. számában Az ember és a pillanat című cikkében Fejes László fényképéről."

Mai Manó Ház

Mai Manó Ház Blog

DAMjanich utca más házairól

Érdekes házak az utcában – a lasdbudapestet.blogspot.hu tolmácsolásában

"Az 1897-es dokumentumokban Angenfeld Alajos tervrajzát találjuk, mely tekintetes Dr. Dick Vilmos részére készült... A földszinten itt is, mint sok bérháznál, üzletek kaptak helyet, köztük csetei Herzog Péter báró úr portálja is, melynek kialakítása Lapidesz Mór bútor és épületasztalos nevét jegyzi a régi 1907-es pecséten. Az épület pincéjében két mángorlókamra, két mosókonyha és hét raktárhelyiség állt a lakók rendelkezésére."

Damjanich utca 32.

"Ezen a lépcsőkön járt komótosan Hickisch Rezső a híres építész családja is. Fiát, Hikisch Lajost, ki apja nyomdokaiba lépett, neje, Schwarz Fanni esténként biztos finom vacsorával várta. Itt élt Klösz György és Zeller Karolina közös gyermeke, Pál is, aki miután bécsi grafikai tanulmányait befejezte apja mellett dolgozott. Cégüket Klösz György és fia udvari fényképészeti, térképészeti és kőnyomdai műintézet néven jegyezték."

Damjanich utca 56.

Petrik Iván

NEM A DAMJANICH UTCÁBAN

minden szállodában hagytam egy koffert
egy ilyen kopottabb hát igen
rossz koffert
mert a zsebemben elfért a poggyász amivel
elmehettem innét de legalábbis
végig a szomszéd utcán a kirakatok
előtt sárga könnyeikbe mártva és jó szándékból
ilyenkor annyi van bennem mint bennük más
mondjuk egy halálos látomás vagy mégis inkább
csak egy cipőtalp és igen ez is elfér egy cipődobozban
és mint kint a fényességben ugyanilyen itt
a sötétben körülöttem ugyanis
mint hangya a buszban egy félreeső trolibuszban
nem utazik csak menekülve él és az ablaknál
a földre pottyan leszakadt az újabb mégis
máshogyan másmilyen itteni éjfél
és így kivehető újra ez a forma
ami perfectio corporis volna legalábbis
nekem ezt suttogja itt egy kedves
nagyon is kedves és szemrevaló nimfa ez kárpótol
mindenért ez a kortyonként iható mérgező lé ez
a kút az út s a tornya e szép templomnak
itt a hátam mögött ami nagyra nőtt
mint egy gyertya csonkja és a szememből
is úgy száll ki a lélek lassan
ahogy a kanócból vékony füstcsík
és csak remélem de nem tudom
hogy itt vagyok
újra és ez mégsem
a Damjanich utca

Megjelent a Holmiban

Kósa Eszter

ANYU, SÁRA, JÓISTENKE
Fejes László Esküvő című képéhez

Mondtam a szomszéd Sárikának, hogy holdból van
a házunk. Először kinevetett, aztán megmutattam neki
a krátereket a falban. Kölcsönadta a pöttyös labdáját.
Ezt otthon elmeséltem. Anyu megütött, és nem engedi,
hogy játsszunk. Pedig feleségül fogom venni a Sárikát.

Megbocsát anyu, amíg felnövök. Sárikának fehér ruhája
lesz. Eldugjuk előle a labdát, ha a házban fogócskázunk,
ki ne lyukassza a magas cipőjével. Eljön majd a család,
meg a szomszéd Gizi, akinek az a szép szőrű kutyája van,
amit nem simogathatok meg soha, mert ők gazdagok.

Mire felnövök biztosan meghal majd a Sárika
apukája is, de nem baj, mert ott leszek neki én.
Anyu is azt mondja mindig, hogy meghalt az apu,
amikor a holdas házunk készült, de nem baj,
mert megvagyunk mi egymásnak, így ketten is.

A jóistenke is eljön az esküvőnkre. Öltönnyel takarja
el a szárnyait, és ott lesz minden képen, ballag utánunk.
Szép férfi lesz, mondják majd a nénik, fess fiatalember.
Csak mi tudjuk majd, hogy ő a jóistenke, és ez közös
titkunk lesz, a Sárával, az anyuval és a jóistenkével.

Kósa Eszter versei
Bortnyik Sándor (1893-1976): Damjanich utca
Bortnyik Sándor (1893-1976):
Damjanich utca – 1918.
Szombathelyi Képtár, Szombathely
Szüts Miklós:
Damjanich utca 34.
2000. olaj, vászon
80x85 cm
Szüts Miklós weboldala

Kérdése vagy megjegyzése van?

Esetleg van régi fotója a házról vagy Bruchsteiner és Fia termékekről?
Ismeri a házat, itt lakott és van egy jó története?
Küldje el nekünk, írjon bátran!
E-mail